Aki sportol, előfordul, hogy megsérül. Súlyosabb esetekben még a műtét is benne van, sajnos engem is többször is megműtöttek különböző sérülésekkel. Azóta sokszor elgondolkodtam azon, hogy vajon milyen terhelésig egészséges a sport, hogy mekkora tudatosság kell a sportolásban az egészséges középút megtalálásához és megtartásához. Mert ez bizony nem könnyű.

Hol is kezdjem?
Elmúltam 52 éves, végigsportoltam az egész életem. Most már edzőként, sportrehabilitációs trénerként dolgozom, és igyekszem segíteni az embereknek egészségesebben élni. Van egy kedvenc mondatom, ami így hangzik:

„Az emberi test, mozgásra teremtődött”.

Ez így igaz, de ez több kérdést is felvetett a fejemben. Hol van az a határ, ami még valóban egészséges? Miért nem foglalkozunk a prevencióval, vagyis a megelőzéssel? Miért nem tartjuk fontosabbnak az egészégünket a gyors, látványos fejlődésnél? Miért nem fordítunk több figyelmet a táplálkozásra, hidtratációra, vagy éppen a test-lélek-szellem egyensúlyra?
Ha a saját életemet nézem, műtötték a csípőmet, ami a helytelen terhelés, a túlterhelés, a bemelegítések hiánya, a kellő nyújtás és regenerációs idő hiánya miatt alakult ki. Műtöttek keresztszalag szakadással, mert buli után bemelegítés nélkül léptem pályára, stb… Egyszóval bután sportoltam, és nem egyszer túl is toltam! De nem lenne kötelező idáig eljutni. Amikor 20-30 évvel ezelőtt még versenyszerűen sportoltam, nem volt ennyire fejlett a sporttudomány, mint most. Sajnos ennek meg is lett az eredménye, de ez az én makacsságom és a nemtörődömségem eredménye is egyben. Fiatalon jobban hajlamosak vagyunk beleesni abba a hibába, hogy „brutál” keményen, szinte ész nélkül toljuk a sportot, az edzést, mert én bírom és úgyis gyorsan regenerálódok, mert kemény
vagyok. Hát így utólag azt kell mondjam, hogy a testem itta meg ennek a levét. Mindezt úgy, hogy egy ideig ennek semmi különösebb jele nem volt. Egyszerűen a folyamatos, és sajnos nem tudatos terheléstől elhasználódott 1-1 szalag, ízület, porc, majd elkezdte sok-sok év után jelezni a testem, hogy baj van. Nem figyeltem oda rá, meg is lett az eredménye.

Aztán ott van az ellenpélda is, amikor valaki egyáltalán nem mozog. A miértre többször is hallottam már a következő mondatot:
„Azért nem mozgok, mert a mozgástól fáj mindenem”!

Bocsánat, de edzőként elég nehezen tudom elfogadni ezt a mondatot! Én inkább megfordítanám ezt a mondatot:
„Azért fáj mindened, mert nem mozogsz, vagy mert eddig nem mozogtál eleget”!

Ebben a szerkezetében már sokkal jobban hasonlít az igazsághoz. Senkit sem szeretnék megbántani, de azt tudjuk, hogy kifogásokat mindig könnyebb találni, mint motivációt vagy megoldást a mindennapi testtudatos mozgásra. Azt gondolom, hogy az arany középút valahol a kettő között van. Tudatosan sportolsz, mozogsz, edzel, de nem tolod túl. Figyelsz a testedre, a jelzéseire, a folyadékbevitelre, az étkezésre, az alvásra, a pihenésre, a regenerációra. A kellő bemelegítés és az edzés utáni nyújtás kiemelkedő fontosságáról nem is beszélve! Tudom, azt gondolhatod, kinek van erre mind ideje? De ha nem figyelsz oda, akkor a tested majd szól, hogy ejnye, és az nem lesz mindig vidám érzés.

Az egészséges életmód munka, méghozzá mindennapos, de a te egészséged érdekében. Mert bármilyen furcsa, de az egészséged a legfontosabb dolog az életedben. A testünket mozgatni kell, tudatosan, minden nap, és itt nem a munkádról van szó – kivétel, ha edző
vagy sportoló vagy! Minden ízületet minden nap legalább egyszer teljes terjedelmében át kell(ene) mozgatni, és természetesen kell a testnek az oxigén, vagyis a szabad, friss levegőn történő mozgás is. Meg kell hagyni a testnek a regenerációs időt is, mert abban az időszakban történik meg a fejlődés. Hetente legalább 3-4 tudatos edzést, sportolást kellene beiktatni. Javasolt egy kardió edzés a
kardiovaszkuláris rendszer fittségének megtartása érdekében, egy erősítő, átmozgató edzés a vázizomzat, az aktív mozgatórendszerek erejének megtartása érdekében, és természetesen egy mobilizáció, az ízületi mozgásszabadság megtartása érdekében. Ezen kívül persze lehet sétálni, túrázni, biciklizni, úszni, hideg vagy meleg szaunázni, masszázsra elmenni, bármit, ami megmozgat és feltölt, vagy örömet okoz, boldoggá tesz. Sajnos kevesebbet foglalkoznak az emberek a saját egészségükkel. Netán hiányzik a tudatosság vagy a motiváció, esetleg annyira ellustulnak, hogy már nem érdekli őket a mozgás hiányának a következménye? Sajnos amikor már lesz következménye, akkor fogja érdekelni őket, de addigra késő lesz, mert bizony megjelennek a fájdalmak!
Vagy éppen ellenkezőleg, addig toljuk ész nélkül - és sajnos én is ilyen voltam – amíg nem jön a baj?
Mert jönni fog, előbb vagy utóbb, de jönni fog, ahogy kopik és öregszik a test. Lehet, hogy csak bizonyítani akarunk valamit valakinek, vagy mert azt gondoljuk, hogy csak akkor fogad el a társadalom, ha megfelelünk bizonyos elvárásoknak, hogy nézzünk ki…
Ezen elmélkedtem műtétem utáni fájdalmaim közepette, hogy mennyire nem figyeltem oda a testemre, az egészségemre. Természetesen sosem késő elkezdeni odafigyelni és tudatosabban élni, megtartva az egészségünket.

Remélem egy picit elgondolkodsz azon, hogy mennyire fontos az életedben az egészség, a rendszeres testmozgás, és több tudatossággal, odafigyeléssel a saját életed teheted könnyebbé.